Iparági áttekintés

Magyarországon a munkaerő-kölcsönzés, mint a hagyományostól eltérő, ún. atipikus foglalkoztatási forma a rendszerváltástól kezdődően áll a figyelem középpontjában. Az elmúlt 15-20 évben az atipikus foglalkoztatási formáknak (kölcsönzés, távmunka, részmunkaidő, határozott idejű foglalkoztatás, diákmunka) a megjelenése tekinthető a foglalkoztatás legdinamikusabban fejlődő területének, ami meghatározó szerepet játszott Magyarország munkaerő-piaci rugalmasságának növelésében is.

 A munkaerő-kölcsönzés viszonylag szűk körű hazánkban, az összes foglalkoztatotthoz képest 2,7%-ot tett ki a válság előtt. Nyugat-Európában a munkaerő-kölcsönzés bevett foglalkoztatási forma. Ezt igazolja az is hogy 2006-008-as időszakban a 100% külföldi tulajdonú vállalatok több mint 30%-a alkalmazta, míg a tisztán magyar cégek közül kevesebb mint 5%.  

A munkaerő-kölcsönzés különösen kedvelt a kékgalléros munkakörökben, betanított és szakmunkák területén, arányuk az összes kölcsönzött dolgozók csoportjában majdnem 70%. A fennmaradó több mint 30%-ban fehérgalléros munkakörökben dolgoznak, legnagyobb létszámban a service és call centerek foglalkoztatnak kölcsönzött munkavállalókat, de felsőfokú végzettségű és magasan kvalifikált állásokban is alkalmazzák ezt a foglalkoztatási formát különösen a gyártás, kereskedelem és logisztika területén.

A szellemi és fizikai munkakörökben a kölcsönzés időtartama is igen eltérő. Míg betanított és szakmunkáknál a kölcsönzési idő a termeléshez igazodva néhány hónaptól általánosan 2 évig terjed, a magasabb iskolai végzettséget és hosszabb betanulási időt igénylő munkakörökben általános akár a 4-5 éven túli ideiglenes foglalkoztatás.

Az atipikus foglalkoztatási formák alkalmazása a külföldi tulajdonban lévő vállalatoknál már a HR kultúra része, magyar cégeknél még nem olyan elterjedt és régiónként is nagy eltérést mutat. Az Állami foglalkoztatási Szolgálat 2010. júniusi adatai szerint csak Pest megyében 808, míg Zalában 20 munkaerő-kölcsönzőt tartanak nyilván.

 Hazánkban a munkaerő-kölcsönzést az Mt. 2001. júliusában hatályba lépett módosítása szabályozták először egy új XI. fejezetként. A törvényi szabályozás nemrégiben, 2012. július 1-től változott.